Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TündérBudoár II.

 


 
Varázslatos vagy, tündéri, nagyszerű, értékes Ember... Igen,Te,Aki most olvasod e sorokat csillagom...
 
 

A szári felvétele

 

Nézegetted már irigykedve – képen vagy valóságban – a száriban libegő indiai nőket? Esetleg megirigyelted? (Vagy szívesen látnád a barátnődet, feleségedet, lányodat, akárkidet ilyenben?) Akkor már csak a szárit kell beszerezned – és a szükséges know-howt itt találod.

Ha száriba akarsz öltözni, akkor valószínűleg már úgyis tudod, hogy a mai szári szervesen együtt jár két másik ruhadarabbal. Szóval mire is lesz szükséged az öltözködéshez?

Kell egy szári – gyakorláshoz legjobb a pamut. Aztán kell száriblúz (hindíül csólí, vagy archaikus hindí nyelven blouse) – ezt általában testre szabatják a szári anyagából; ha Magyarországon veszel szárit, nem tudom, külön anyagot adnak-e, vagy előre megvarrt blúzt. Gyakorláshoz mindenesetre megteszi bármilyen testhezálló póló vagy top is. És végül szükség van alsószoknyára (amit mindig angolul emlegetnek, petticoat avagy skirt néven) – legjobb a hosszú, pamut alsószoknya, rugalmatlan madzaggal a korcában. Ezt a madzagot a derekunkon jó szorosra húzzuk (hiszen ez tartja majd a szárit rajtunk).

És ráadásnak: jól jön hozzá egy kis türelem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.

Keressük meg a szári végét, tartsuk a képen látható módon, a rövidebbik végével a bal kezünk felé. A hosszabbik része addig a földön hever.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.

Kanyarítsuk a bal oldali, rövidebb szárivéget magunk elé, és tűrjük be az alsószoknya korcába. Ügyeljünk arra, hogy a szárit ne tekerjük túlságosan magunkra, elég ha csak az egyik lábunkat takarja (különben nem nagyon tudunk majd lépkedni). Figyeljünk arra is, hogy a szári se túl rövid, se túl hosszú ne legyen elöl

 

 

 

 

 

 

 

 

3.

Tűrjük be a szári felső szélét körbe a derekunkon az alsószoknyába. Ezzel adjuk meg a szári általános hosszát: ne legyen túl hosszú (azaz ne söpörje a földet), se túl rövid (vagyis túlságosan kihívó). Mezítlábas öltözés esetén ha a szári éppen csak hogy érinti a földet, akkor cipőben vagy saruban éppen jó lesz a hosszúsága. A szári hosszabbik vége még mindig a földön hever.

 

 

 

 

 

 

 

 

4.

Ragadjunk meg valamennyi anyagot és forduljuk egyet: ezzel még egy réteget tekertünk magunkra. Ezt nem kell azonban szorosra húzni: ez adja majd a szári szoknyarészét, amelynek a pontos méretét azonban ritkán tudja az ember. Hagyjuk is ennyiben egyelőre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5.

Keressük meg a szári másik végét! Általában ez a díszesebb; a neve pallú. Hajtogassuk meg legyezőszerűen, de csak lazán! Közben a leendő szoknyarészt hagyjuk a földre esni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.

Vessük át a bal vállunkon a lazán meghajtogatott pallút! Hátul a vége legalább a térdünkig, de akár lábszárközépig érjen le. A hajtogatás felső (nyak felőli) szélétől kiindulva kezdjünk el „visszafelé”, vagyis a szári közepe felé haladni. A hajtogatás tetejét vezessük el a jobb hónunk alatt, végig a hátunkon (kicsit lefelé)!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7.

 

Gyűjtsük össze magunk elé a szári közepén megmaradt anyagot: ez lesz a szoknyarész. Jobbról balra haladva kezdjük el harmonikaszerűen meghajtogatni, míg az összes maradékot nem hajtogattuk meg. Illetve a bal oldalon valószínűleg nem tudjuk jól meghajtogatni, itt egyszerűen a kimaradó háromszög alakú részt hajtsuk a többi alá, mint egy zsebet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8.

Igazítsuk meg a hajtásokat, hogy mind szépen látszódjanak, és...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9.

Egy mozdulattal simítsuk be ezt is az alsószoknya korcába elöl. Vigyázat, az a célunk, hogy a szári szétnyíló, legyezőszerű része legyen középen! Trehányság, ha valakinek ez félre (legtöbbször bal felé) kerül. Itt fontos még egyszer felhívni arra a figyelmet, hogy az alsószoknyát pont amiatt kell szorosra húzni, mert a szári igen nagy részét az tartja ezen a helyen. Figyeljünk arra, hogy a szári elöl ne legyen túl hosszú, mert belebotlunk, se túl rövid, mert akkor kilátszik, ami alatta van.

 

 

 

 

10.

Ideje, hogy rendbe tegyük a szári díszesebbik végét! Emeljük le a vállunkról (vagy ha az előbb ténykedéseink során nem zilálodott volna széjjel, akkor igazítsuk meg a vállunkon) és szorosan a jobb hónaljunk alatt elvezetve, vessük át a bal vállunkon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11.

Ekkor kapjuk a legismertebb „indiai filmes” száriviseletet, amely azonban a hétköznapokban igen kevéssé praktikus, hiszen erősen akadályozza a mozgást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12.

 

A praktikusságot növelendő, hajtogassuk meg ismét a pallút, és helyezzük így a vállunkra. Ha igazán szabadon szeretnénk mozogni, nem árt egy-két biztosítótű alkalmazása. Az egyikkel a pallút tűzzük meg a vállunkon, a másikkal – szorosra húzva a bal vállunktól a jobb hónaljunkon át a bal oldalunkon keresztülhaladó és a szoknyarész hajtogatása alatt végződő felső szárioldalt – a „zsebet” tűzzük meg a hajtogatás alatt. A két tű biztonságosan tartani fogja a szárit, és megakadályozza, hogy a kulcsfontosságú rész csúszkáljon. Ha attól tartunk, hogy a hajtogatásra véletlenül rálépünk menet közben, és ezzel kirántjuk az alsószoknyából, akkor tűzzük meg a hajtogatást is (felül, ahol az alsószoknyába tűrtük).

 

 

 

 

 

13.

És máris ránk került a szári, gyakorlattal nem hosszabb idő alatt, mintha európai ruhába öltöztünk volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

14.

A pallú – minden indiai nő kedves játékszere – a hátunkon szabadon függ, vagy...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

15.

...betűrhetjük az egyik sarkát a képen látható módon. Sokan az előző kép megoldását szeretik, s csak a házi vagy egyéb munkához rögzítik a pallút, másokat zavar a pallú lengedezése, ezért gyakran így hordják.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

16.

Az indiai keresztények, ha templomba mennek, a pallút a fejükre terítik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17.

 

A pallúval védekezhetünk valamelyest a hideg ellen: India forró ország, ezért a modern kor egyik legnagyobb találmánya (az indiaiak szerint) a légkondícionálás. Éttermekben, előadótermekben, drágább szállodákban, de egyes irodákban is, borzongatóan hűvös tud lenni. Jól jön akkor a pallú, amit a vállunkra teríthetünk!

 

forrás :jeindia.hu

 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.