Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Otthon, édes Otthon

2010.07.03

Megosztás

 

...egy réges-régi gyermekkori Emlék... nézem a Comedy Centralon a Házibarkács sorozatot, közben reklám: Milyen a falusi abortusz? ... hát lelövik a gólyát... nno...

...erről jutott eszembe... vidéki rokonoknál voltam nyáron, úgy 6 évesen... Unokanővéreim, akik már igazán öregek voltak a maguk 14-16 évükkel, mondták, hogy a gólya hozza a kisbabát, és megtanították nekem azt a gyermekmondókát, hogyaszongya:

Gólya,gólya vaslapát,

hozzál nekem kisbabát...

 

Kint voltunk az udvaron, és kiabáltak, hogy ott repül a gólya! ...én teljes pánikban: gyorsan,gyorsan, nem találok vaslapátot, és már sírva kerestem és kértem, hogy de hát hol van az a vaslapát... nagyon-nagyon kinevettek... a kisOroszlánságom a teljes igazának tudatában mélységesen felháborodott: de hiszen TI mondtátok, hogy a gólya hozza a kisbabát és vaslapát kell hozzá... nno, így dőlnek meg és össze a mesék és a legendák egy gyermek szívében... igen... valahol aztán ez az én akkor hatalmas nagy fájdalmam nagggyon-nagy meghallgatásra találtatott... négyszer járt nálam a Gólya az évtizedek folyamatában... és nem éppen vaslapáttal... :-) Tündérörömölellek;RaSu TündérAnya...

 

 

 

 

...Édesapám roppant bölcs Ember volt... mint egy szem kicsi leányzójának, belém sulykolta kiskoromtól kezdve, hogy:
-"Tudod Mütyürkém, a férfiak Vadászok... Nemes Vadra vadásznak... a könnyű prédát nem becsülik semmire..."-
...Eljött az ideje, amikor ezt megértettem... és továbbadtam a kislányaimnak...
Bármerre változzon a világ, ennek a mondásnak az igazsága érvényes - Ma is...

Áldott,örömteli Nemes Vadságot kívánva;Tündérörömöleléssel: RaSu TündérAnya...

 

 

 

kedvelem a(z) RaSu TündérAnya-t.

 

 

 

 ...egy keserédes emlék...

A Múlt ködébe veszve... időnként előgomolyogva, körbefog és... sírok... és átérzem azt a Csodálatos Karácsonyt...

Nem volt otthon az apjuk... Így volt móka, kacagás, öröm, derű, jókedv... Nem volt, aki elrontsa az uralkodni vágyásával, az "ittazleszamiténakarok!"-jával...

Elsőszülött Kislányomnak Karácsony után van a születésnapja... 

Az akkor tudati szintem állapota szerint tudtam csak dönteni, másként nem is tehettem... De a Kislányomban is erős az Emlék... megbánta... amitől én, a Nagy Felnőtt (ami azt hiszem, sohsem leszek...) megóvhattam volna, ám egy másik Gyermekként reagáltam... ma már vállalnám a hisztit, az útálatát, elmúlt volna...

Gyönyörű Szent Karácsony... Nyolc kezecske bontogatta izgatottan az ajándékokat, négy szempár ragyogott a meggyújtott gyertyák -és Isten Szeretetének- fényében... Még hittek a Télapóban... (habár én még ma is hiszem...)

Túl az első nagy rácsodálkozásokon, örömujjongásokon; Kislányom rám nézve; és még? még mit kaptam? Mondtam, ennyit hozott a Télapó... ám mivel ő akkor már nagyobbacska volt a három másik kicsihez képest, TUDTA, hogy KELL ott még lennie valaminek...  és addig durcult, addig lehetetlenkedett, hogy mérgemben (ma már nem így tenném) elővettem a prémiumomból és nagy számolásokból megvett hajszálvékony aranyláncocskát egy szívmedállal... odaadtam... bár ne tettem volna...

...Eljött A születésnap... Torta, ünnepség, ahogy kell... Elfújta a gyertyákat, és várt... és nem kapott semmit... Mondtam; szeretlek Piros Mogyoróm, de hát kikövetelted magadnak a születésnapi ajándékodat - Karácsonykor... így hát már azt is megkaptad...

...azt hiszem, azóta türelmes az én kicsi lányom az Élet dolgaival szemben... de ezt nem felejtette el azóta sem... azt a csalódást... amitől megvédhettem volna... hiszen hozott utána még annyit az Élet számára, hogy évtizedekbe telt, mire levizsgázhatott az Univerzum előtt... és csillagos ötössel...

Ahogy belépünk a Szeptemberbe, onnantól kezdve már készül a Lelkem, a Szívem a Karácsonyra... és ez jutott eszembe... Fogadd kérlek olyan szeretettel, amilyennel átadom Neked...

Áldott, örömteli Őszt kívánva; Tündérörömöleléssel; RaSu TündérAnya...

 

 

 

A mappában található képek előnézete Bálozunk...

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Spanyolország

(Mónica, 2010.09.02 14:19)

elsírtam magam.....puszi,szeretlek